Hét nap, hét darab – ötödik drámafordító műhely. A második számomra, és az első, amikor Nagyváradon vehettem részt.

A hosszú utat és a korai indulást Somló tanárnő gyorsan könnyedebbé tette, hiszen a Keleti pályaudvaron a korábbi évek fordításait tartalmazó, hamarosan megjelenő kötettel várt minket. Ez a könyv egész hétre megadta nekünk az inspirációt, kinek azért, mert nyomtatásban látta a nevét és munkáját, kinek azért, mert látta, milyen fényes jövő várhat a fordítására.

Nehéz lenne összefoglalni, vagy általánosságban írni a hét nap munkájáról, hiszen minden darab, minden fordító egy teljesen új élményt és irányt hozott. Humoros darabok és a fáradtság egyaránt nevetőgörcsöket idézett elő nálunk; néha abszurd darabok filozófiáján, máskor színeken vagy egyetlen káromkodás fordításán gondolkoztunk és vitatkoztunk, akár órákig. Egy kívülálló számára talán érthetetlen is lenne, hogyan tudunk egy-egy aprósággal oly sok időt eltölteni, de aki próbálkozott már fordítással, az tudni fogja – amikor a kész műben felcsendül az adott rész, és a kifejezés, amit végül választottunk pont odaillik, az minden fáradalmat megér.

A drámafordító műhelyek egyik különlegessége az, hogy együtt dolgozunk, és ez néha talán lassítja a folyamatot, de a sok vélemény és ötlet a végső fordítást csak tökéletesíti. A közös reggelik, ebédek, fagyizások vagy iszogatások egy hosszú-hosszú nap után segítettek, hogy hamarabb találjuk meg a közös hangot. Persze csak ha volt közös hang, hiszen a váradi és a Pázmányos diákok néha teljesen másképp vélekedtek egy-egy szó jelentéséről, amely csak alátámasztja, mennyire érdekes és fontos is az a kulturális diverzitás, amelyet a fordítók felismerni, megőrizni és átadni kívánnak.

A hetedik napon, jó alkotókhoz méltóan ismét megpihentünk, egy nagyszerű ünnepi ebéd után a felolvasószínházban hallgattuk meg – vagy épp adták elő néhányan közülünk – az elkészült műveket. Szerencsére nem kellett sehová sem rohannunk, így hétfőn még volt lehetőségünk egy kis városnézésre, mielőtt fáradtan, de elégedetten hazaindultunk.

Két év tapasztalata alapján elmondhatom, hogy minden drámafordító műhely más, de mindegyik egy nagyszerű élmény és tapasztalat. Talán amikor közel tizenkét óra fordítás után, zsongó fejjel keresünk vacsorát, egy picit elbizonytalanodunk – tényleg ezzel akartam tölteni a nyaramat? De már rögtön másnap, egy újabb izgalmas kihívásnál rájövünk, hogy hát persze, ezért vagyok itt! A következő évre pedig, akár a jó maratonfutók, elfelejtjük a nehézségeket, és csak arra várunk, hogy újra elstartolhassunk!

További beszámolóink a student reports címke alatt találhatóak.